Első nap. Király, alig aludtam, ki nem szarja le? Duzzogva készülődtem össze és vettem fel egy szettet, ami lehet, hogy kifogásolható, de még így is több, mint ami általánosságban rajtam szokott lenni. Hajamat egyszerűen leengedtem és egy kalapot nyomtam fejemre. Lerobogtam a lépcsőn és magamhoz vettem az uzsim. Belenéztem a papírzacskóba és egy olvasztott sajtos-brokkolis toast és egy üveg mentes ásványvíz volt benne. Nyammi. Anya még mindig tudja mi a kedvencem.
-Árooon, mehetünk?-kiabáltam fel a bátyámnak. Öcsi ekkor csoszogott le egy Calvin Klein-es alsóban és Pull and Bear-es pulcsiban és zokniban. Mögötte Szabi kocogott le és elvette a saját kajáját. Belekaroltam és kiindultunk az ajtón.
-Kocsival vagy gyalog?-nézett rám érdeklődve.
-Kocsival-indultam meg bátyám nyitott tetejű kocsija felé. Beültem a bal oldalra.
-Húgi, még nincs jogsid-röhögött a bátyám.
-Jah tényleg itt máshogy van a közlekedés-nevettem ki saját magam.
-Jaja, na húzzál amoda-lökött meg. Felkeltem és átültem a másik ülésre. Aaron bepöccintette a motort, majd villámgyorsan száguldottunk az utakon. A suli kocsival úgy 10 percre volt. Ez azt jelenti hogy gyalog kb. 15-20 perc. Ezt nem árt megjegyezni.
-Mary, te ki vagy sminkelve?-nézett rám összeszűkített szemekkel a bátyám.
-Csak egy kicsit, tudod muszáj. Itthon is vannak fotósok. Meg pletyka lapok.-rántottam meg a vállam, majd ki is szálltam. Aaron végignézett rajtam, majd megcsóválta a fejét.
-Húgi, ilyen ruhával indítani a tanároknál, azért...húha-röhögte el magát.
-Jó, ezt húztam ki elsőnek. Indulhatunk vagy még belém akarsz kötni?-vontam fel a szemöldököm.
-Indulhatunk.-karolt belém-figyelj, ne rúgasd ki magad és figyelj nagyon a magyar tanárra, ne köss bele az angol tanárba, ne figurázz ki senkit.-emelte fel mutató ujját fenyegetőzve.
-Ne aggódj, ha te lehúztál itt 4 évet, tuti engem is kibírnak-paskoltam meg az arcát.
-Ha. Ha. Ha.-hallottam még gúnyos nevetését a hátam mögött.-belöktem a suliajtót és minden szem rám szegeződött. Most mi van? Nem láttak még gólyát? Egy szemüveges nő robogott be elém. Fején a haj egy szoros kontyba volt fogva, fekete rakott szoknyája kicsivel térd alá ért. Kerek szemüvege és arcberendezése tekintélyt parancsoló volt. A feje full vörös volt. Upsz, első balhé, pipa.
-Kisasszony, Az iskolánkban smink, több mint 10 centivel térd fölé érő szoknya és trikó nem engedélyezett.-a végére már majdnem üvöltött.
-Asszonyom, hadd mutassam be a húgomat, Mary-Ann Crowford-ot.-mutatott be Aaron tisztességesen.
-Ez esetben elnézését kérem, én igazán nem akartam megbántani, csak tudja, nagy a hajtás, most.-kezdett el magyarázkodni.
-Oh, asszonyom igazán nincs miért elnézést kérnie és kérem tegezzen, olyan furcsák itthon az iskolák. Vagy az összes tanár magázni fog?-néztem rá kétségbeesetten.
-Természetesen nem, ha ezt szeretnéd. Hatalmas megtiszteltetés, hogy nálunk fogsz tanulni. Katalin azt kérte, hogy kísérjelek be az irodába. Az évnyitót neked is meg kéne várnod, az első osztályfőnöki óra előtt viszont a diákok kapnak 30 percet az ismerkedésre, abban az esetben, ha nem találkoztak volna a gólyatáborban. Téged úgy is meg fognak ismerni az 5. órában. Katalin kérésére a ti osztályotokból minden egyes gyereknek alá kell írnia egy titoktartási nyilatkozatot.-mire végig mondta, már az osztály előtt álltunk. 9. a.
-Most ha megbocsátasz nekem még van pár elintézni valóm-azzal a nő hátat fordított és elviharzott. Aaron szembe fordított magával és megölelt.
-Ügyesen húgi.-azzal ő is otthagyott. Na hajrá. Benyitottam a terembe, ahol mindenki szeme rám szegeződött. Jé, már mindenki bent ül. Valahogy többen vagyunk, mint kéne. Lexi kapálózik. De jó fej, foglalt nekem helyet. Belépdelek, magassarkúm kopogása hallatszik egyedül a megfagyott teremben, majd leülök Lex mellé.
-Rendben. Most, hogy mindenki megérkezett el is indulhatnánk az évnyitóra.-a tanár úr felállt, majd ezt a tettet rengeteg székcsikorgás követte, végül betódultunk az ajtó elé. Mikor leértünk a udvarra, eltátottam a számat. Hatalmas udvar, rengeteg fával. Bár Angliában sokkal szebb a suli kertje, de az más. Beálltunk egy színpad elé nagyjából kettes sorban. De fura, mindenki meg van szeppenve. Pedig én nagyszájúnak ismertem meg az osztályunkat.
-Hello Mindenki! Üdvözlök mindenkit újra az iskolánkban. -szólt bele a mikrofonba az igazgató úr. Úr? Alig lehetett 25 éves.-Mielőtt megkérdeznétek, 23 vagyok. A gólyáknak szokott lenni ilyen kérdése-nevetett bele a mikrofonba.-Nem akarom húzni az időt. Lazulás, tanulás, haverok. Nekem tök mindegy, csak ne kelljen kirúgni senkit.-kacsintott. Valahonnan nagyon ismerős. Csak fogalmam sincs honnan. Mondjuk most nem igen látom, mert kitakarja a nap.-Megkérek mindenkit menjen vissza a termébe.-sétált le a színpadról.-Ja igen-szaladt vissza-A 2015/16-ös tanévet megnyitom-röhögött, aztán megint lesétált. Mi visszamentünk a terembe. Mindenki elfoglalta a helyét, majd az ofi is köszöntött bennünket.
-Szervusztok, Kovács András vagyok, vagy Andris bá, ahogy tetszik.-mosolygott. Anyám, ide csak helyes tanárokat vesznek fel? Alig lehetett 30.-Ti vagytok az első osztályom, remélem nem veszitek el az élet kedvem-nevetett fel az osztállyal együtt. Most kaptok 30 percet összeismerkedni, ha esetleg a gólya tábor alatt nem jutott volna rá idő. Mary-Ann-olvasta fel a nevem a naplóból, mire feltettem a kezem.-Gyere velem kérlek az igazgatóiba.-a többiek elkezdtek ujjongni, néhányan azt kérdezték, hogy már balhézom.
-5. órában mindent megtudtok.-keltem fel a helyemről megigazítva a szoknyám, majd elindultam. Andris bá kinyitotta nekem az ajtót, kiléptem és elindultunk.
-Nem igazán vagy valami beszédes-sandított rám úgy 5 perc séta után.
-Valóban-ráztam meg a fejem. -Andris bá?-szólítottam meg, mire rám nézett.-Ebben az iskolában menyire fognak elfogadni?-néztem rá kétségbeesetten.
-Ó ne aggódj. Szerintem már most szeretnek.-mosolygott. Ha, egész jó fej tancsi-Meg is jöttünk.-nyitotta ki az igazgatói ajtaját.
-Miért érzem úgy, hogy még sokszor fogok itt járni-motyogtam, de nem elég halkan mert Andris bá felkuncogott rajta.
-Ádám-kopogott be az irodába-itt van az amerikai kislány.
-Angol-javítottam ki, mire bocsánat kérően nézett rám.
-Gyere Mary-kiáltott ki az igazgató.
-Jó napot!-léptem be az irodába.
-Ne magázz mááár, alig vagyok idősebb nálad. Másrészt meg ismersz.-fordult meg a székével. Basszus, Horváth Ádám. Hogy nem ismertem fel?
-Ádám? Te? Igazgató? Nem jött be a modellkedés?-öleltem meg.
-Én igazgató. Tán megkérdőjelezed intelligencia szintem magasságát?-vonta fel a szemöldökét
-Mivel legalább 10-szerese a te IQ-d az enyémnek, ezért nem.-nevettem fel.
-Gyere, csüccsenj le. Át kell beszélnünk a dolgaidat. Mivel befutottál, itthon viszont titkos a kiléted, ezért lépéseket kell tennünk. Kate szerződéseket küldött, ezeket alá kell íratni az osztálytársaiddal, azon felül, én arra kérlek, hogy adj nekik magyarázatot. Természetesen én is a teremben leszek, így nem köpsz majd el olyan dolgokat, amiket nem lehet. Ennyi. Most menj, sok dolgom van.-ölelt meg megint.
-Rendben. Szia!-léptem ki az irodából, mire Andris bá lepetten nézett rám én pedig magyarázkodni kezdtem.-Ádit régebbről ismerem a modellkedés miatt.
-Nos, ez esetben minden okés. Na gyere, letelt az osztályunknak szánt fél óra. Most menjünk. Sok dolgunk van.-vissza indultunk. Mikor beléptünk, szintén mindenki ránk nézett.
-Gyerekek, mindenki foglalja el a saját helyét. A tanév most indul. Az első óra maradék részén az órarendet fogjuk megbeszélni. A második órán a rendszabályokat. A harmadikon minden egyebet. A negyediken ismerkedünk. Az ötödiken pedig Mary-Ann-t ismerhetitek meg.-fejezte be az ismertetést.
Hamar eltelt az első óra, már azon kaptam magam, hogy lefele tartok az udvarra. Mikor leérünk jó néhány ember csapódik mellém. Lexi, Teo, Fanni, Anna, Máté, Zack. Amarébb egy kisebb csoportban álldogál Szabi Esztellával és 3 másik lánnyal. A fal mellett pedig egy fiú támaszkodik. Olvas.
-Hol van Beni?-kérdezem a mellettem álló Lexet.
-Szerintem a bagósokkal van.-most, hogy mondja...hiányzik Ádám meg Bence is.
-Beni? De hát ő focista-néztem rá nagy szemekkel.
-Te is.-nézett rám félmosollyal. Akkor ezt meg is beszéltük. Becsöngettek, elindultunk vissza a terem felé, majd helyet is foglaltunk. Nem sokkal később benyitott Beni a bagósokkal. Én felpattantam, nem zavartatva magam, hogy mindenki néz és Beni nyakába ugrottam. Ő megfogott és leültünk az én helyemre. Igen, ketten ültünk egy széken. Hát, ha az embernek hülye haverok jutnak.. A második és harmadik óra is gyorsan eltelt. Rájöttem, hogy a mai megjelenésemmel az iskola összes megjelenésre vonatkozó szabályát megszegtem. Na nem baj. Az a nő azt mondta, hogy nekem szabad. A negyedik órán bemutatkozott az osztály. Megtudtam, hogy lányok sorban ahogy ülnek: Esztella, Babett, Panka, Mirabella. És már be is csöngettek az 5. órára. Ez vicces lesz.
-Gyerekek, üljetek le. Mindenkinek van az asztalán egy szerződés. Mielőtt meghallgatjátok Mary-Ann-t ezt alá kell írnotok. Ez halálosan komoly. Kérlek figyelmesen olvassátok át, majd hozzátok ki az asztalra.-miután mindenki kivitte, fogtam a székem, kivittem a háttámláját szembefordítottam az osztállyal, leültem rá és rákönyököltem. Andris bá hátra ment és a terrárium mellé felült a padra.
-Nos, sziasztok. Sokan már tudjátok, hogy ki és mi vagyok. De aki nem, annak most elmondom. A nevem, a születési nevem-helyesbítettem-Mary-Ann Crowford. Amerikában születtem, majd a családommal Londonba költöztem. Modell vagyok. Itthon nem sokat tevékenykedek, de azt hiszem az Adidason keresztül kétszer szerepeltem az itthon leadott reklámban is. Angliában, ha kiteszem a lábam a házból, már az újság címlapján virítok. A szerződést azért kellett aláírnotok, hogy ne tudódjon ki melyik iskolában tanulok. Ha ez kitudódna, ami nem lenne jó, mert rengeteg pert vonna maga után-néztem szét jelentőségteljesen.-akkor oda lenne a nyugodt életem Magyarországon. Ezt pedig nem szeretném.-mosolyodtam el-Valakinek esetleg van kérdése?-majdnem mindenki. Basszus.-Jó, akkor menjünk sorban. Ádám?
-A magyarosított nevedet vagy az angol nevedet használod?-csúsztatta előrébb könyvét az asztalon.
-Most tudtam meg, hogy az iskola rendszerébe a születési nevemmel vagyok regisztrálva. De hallgatok az Annamari, Mari, Maris, Anna, Ann, Mary, Mary-Ann nevekre is. A régi sulimban a közeli barátaim Crowy-nak hívtak. Ugye a nevem miatt meg amiatt mert állandóan feketében vagyok. De Zazy-néztem Zack-re-például Dezy-nek szólít. De ezt csak neki szabad-nevettem.-Más kérdés?
-4 évig leszel az osztálytársunk?-nézett rám nagy szemekkel Ádám. Mikor a kérdés elhangzott mindenki letette a kezét. Aha, ezek szerint erre kíváncsiak.
-Nem tudom. Szeretnék.-mosolyogtam.-De ez nem igazán függ tőlem. Akkor ha ennyi kérdés volt, igazából végeztünk. Sziasztok!-léptem ki az ajtón. Aaron a kocsijánál várt, ahogy megbeszéltük.
-Na, hogy ment húgi?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Imádni fogok itt.-ültem be mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése