Chapter Nine: The Queen and the King

-Na hogy ment húgi?
-Imádni fogok itt.
Hazaérkezésünk után ettem egy almát, majd felvonultam a szobámban. Körbenézek, a falak csupaszok. Semmi személyes. Mint egy hotel szoba. Úgy sem maradhatok sokáig. Ezt én is tudom. Én vállaltam, hogy modell leszek, ezzel együtt a folyamatos ingázást is. Pedig szeretek itt. A családommal. Az új barátaimmal. Gondolatmenetemet kopogás zavarta meg.
-Mizujs Nővérkém?-az öcsém vigyorgó feje jelent meg. Szívem heves dobogásba kezdett, majd elkezdtem felé rohanni és ráugrottam, ezzel leterítve.-Mi az? Ennyire hiányoztam?-kuncogott.
Nem válaszoltam, csak feltápászkodtam róla, hogy felmászhassak a kis kuckómba. Márk követett és mellém telepedett. Az ölébe hajtottam a fejem és bekapcsoltam a laptopom.
-Hogy sikerült a felvételi?-néztem fel rá, miközben ő hajamat birizgálta.
-Már a gólyabálon ott leszek-húzódott fél oldalas mosolyra a szája.
-Áááá de jóó-ugrottam a nyakába, mire elborultunk a földön.-Várj, mégsem. Van partnered?-néztem rá kérdőn.
-Az nincs. Úgyse jönne el velem senki.-biggyesztette le ajkát.
-Na várj csak.
Elővettem a telefonom és Viberen küldtem egy üzit a lányok csoportjába.

Én: Lányok! Sürgős! Gyertek át azonnal! Szemere utca 36.
Lexi: 1 perc
Teó: Sietek!
Anna: Mi történt? Úton vagyok.
Fanni: Oké, de vigyük a ruhákat is?
Teó: Milyen ruhákat?
Én: Gólyabál. Igen
Lexi: Hmmm??
Teó: Az ma van?

Anna: Visszafordultam érte. Még 10 perc és ott vagyok.

Fanni: Hozom.

Ekkor csöngettek én meg szaladtam ki otthagyva a döbbent öcsémet. Lexi és Teó jött meg. Megnyomtam a kapu nyitógombját, kinyitottam az ajtót és keresztül rohantam a kerten, majd a kapunál ráakadtam a két ledermedve álló lányt.

-Azta-hallatszott az egyöntetű vélemény.

-Majd körbevezetlek titeket, most gyertek.-azzal felhúztam őket a szobámig. Márk addigra befoglalta a laptopom és elbújt kuckómban. Ezt a lányok nem vehették észre, csak én.

Enyém

Márké

Szabié

A lányokat leültettem a kanapéra. megint csöngettek.

-Márk, nyisd ki légysziii.-kiabáltam, mire öcsém kimászott a falba épített galériámból és elindult.

-Mary, ilyen helyes öcséd van és nem is mondtad??-támadott le Teó, mire felnevettem.

-Nem az öcsém. Ikrek vagyunk. Csak azért mondom rá azt, hogy öcsi, mert egy órával idősebb vagyok. Mellesleg a gólyabálon már velünk lesz és osztálytársunk.

Márk

A lányok leesett állal bámultak aztán megérkezett Anna és Fanni, de náluk egy-egy ruhás zsák volt. Majd belépett Márk is, aki két hátizsákot hozott. Letette őket az ajtóban, majd visszamászott a kuckómban. Imádom az öcsémet, ő pedig engem. Nem igazán lehet minket szétválasztani.

-Na, azért hívtalak ide titeket, mert ugye Márk is a mi osztályunkba fog járni, ami azt jelenti, hogy ott lesz a gólyabálon. De, nincs partnere.-néztem jelentőségteljesen a lányokra.

-Én Zack-kal megyek.-válaszolt Anna. Igen, ezt gondoltuk.

-Én Mátéval-vörösödött el Lexi.

-Nekem nincs partnerem-mondta Teó.

-Én egyedül megyek, de valamikor majd beérkezik Soma.-düllesztette ki mellkasát Fanni.

-Rendben. Teó, megkérhetlek rá?-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Azt hittem már sosem mondod.-kacsintott.

-Mááárk! Gyere le légysziii!-kiabáltam fel neki. Nincs válasz.-Márk?-megint.-Várjatok, felmegyek megnézni. Addig nézzetek körül nyugodtan.-Feltápászkodtam és felmásztam az öcsémért. Márk elaludt a párnás galérián. Jé, itt van nála a pokróca. Van egy ugyan olyan pokrócpárunk, csak ez enyémen fekete csillagok vannak sötétkék alapon, az övén meg fordítva. Egyébként nem tudom miért híjuk pokróckáknak, mert simán betakarózhatnak vele ketten is. Úgy tűnik, mikor nem vagyok itthon, gyakran ver nálam tanyát. Itt van a gitárja, meg a plüss pingvine is. A pingvinünk is ugyanolyan. Csak az enyém világosabb. Ha nem vagyok itthon, Márk mindig a pingvinnel alszik. Azt mondja ez megnyugtatja. Tessék. Már megint a bűntudat. Emlékszem, hogy amikor befestettem egy fotózás miatt a hajamat pirosra, Márk nagyon megharagudott rám. Azt mondta, hogy nem akarok az ikre lenni. Meg, hogy miért akarok elszakadni tőle. Emlékszem, még sírt is. Mondjuk akkor még csak 7.-esek voltunk.

-Márk-cirógattam meg az arcát-kelj fel, találtam neked partnert a bálra.-Öcsi lassan kinyitotta a szemét, pislogott párat, konstatálta, hogy nem a baltás gyilkos vagyok és felkelt. Mivel törökülésben ültem, nem kellett sokat fészkelődnie, már is az ölemben feküdt derekamat átölelve.

-Ki az?-kérdezte álmos hangon.

-Teó-válaszoltam.

-Szép?

-Igen-válaszoltam furcsállva. Márknak soha nem volt fontos a kinézet.

-Akkor nem lehet.-válaszolt öcsém.

-Miért?-babráltam a haját.

-Mert akkor egy helyes partnert érdemel, nem egy nyomit.-válaszolta és éreztem, hogy ezzel ő lerendezte és vissza fog aludni.

-Márk, ne hülyülj. Gyere le-rázogattam meg. Hát igen. Nálunk ez így működik. Én reálisan látom magam, Szabi egoista, Márk pedig lebecsüli önmagát. Letámolyogtunk a galériáról, majd Márk lefeküdt a kanapéra, én pedig betakartam a pokrócával. A lányok épp a dolgozószobámban vannak a hangok alapján. Igen, szerintem megtalálták a parafa táblám.

-Lányok, gyertek, lehoztam Márkot.

-Mariis, ezen ti vagytok???-kérdezte Lexi egy képre bökve.

-Márk és én vagyunk rajta.-mosolyogtam.

-Ő ki? Valami eszméletlen gyönyörű-nézett egy képet Anna.

-Ő Hope, vele lakok Angliában. Emlékszem erre a fotózásra. Imádta. Kaptunk mindketten egy hatalmas ruhát és abban pózoltunk.

-Jééé, ő Benedek-bökött rá a legújabb képre Fanni.

-Igen, ragaszkodott hozzá, hogy kikerüljön a falamra.

-Mennyi képed van Márkról-csodálkozott Teó.

-Amennyi neki rólam-nevettem

Angliában főzni próbál

Elaludt gitározás közben

Elaludt csomagolás közben

Nyaralni mentünk

Felkelés után

Itt, Magyarországon, a kertben.

A keresztlányommal (Kate babája)

Kávézóban aludt el.

12 évesen

Repülőn aludt el, mellette anya

Ébredés után fázós

Kanapén aludt el.

Hülyülős :D

-Miért van róla ennyi alvós képed?-kérdezte Fanni.

-Egyrészt, állandóan alszik, másrészt csak ilyenkor engedi.-nevettem.
-Nem is igaz-állt meg Márk az ajtóban totál szétaludt hajjal és pingvinnel a kezében.

-Melyik rész Öcsi?-vigyorogtam rá, miközben magamhoz húztam.

-Az alvós. Nem alszok mindig, csak ha olyan kedvem van.-mosolyodott el ő is.

-Na Márk, úgy lesz, hogy Teodóra szeretne veled menni. Anywayyy, lányok, ő itt az öcsém, Márk, Márk, ők itt a lányok. Fanni, Anna, Lexi és Teo-löktem őt közelebb a lányokhoz.

-Most már készülődjünk. -csaptam össze a tenyereim.

-Maradhatok?-nézett rám fáradt szemekkel az öcsém.

-Persze, de először készülődj össze. Kivasaljam az öltönyöd, vagy megoldod?-kérdeztem, mire elbambulva nézett rám.-Jó, kivasalom. Menj, hozd ide.-intettem a kezemmel, majd előszedtem a gardróbból a vasalódeszkát. Majd Márk visszaért az öltönyével, gyorsan kivasaltam.-Teo milyen színű ruhát szeretnél? Válassz.-Komolyan?-nézett rám kiguvadt szemekkel Teo. 

-Igen. Beni azt mondta, hogy kell egy estélyi a bevonulásra és egy koktél ruha a partira. Tényleg! Ki az a szerencsétlen akit királynak és a királynőnek választottak?-fordultam a lányok felé vasalás közben. A táborban választottak a gólyák közül egy királyt és egy királynőt. Ez afféle hagyomány. De ők csak elvigyorodtak.

-Mondjátok, hogy nem én.-elkezdtek bólogatni. Francba.

-Mondjátok, hogy nem Szabi.-a fejüket rázták.

-Akkor Beni?-kérdeztem felélénkülve. Megint vigyorogva bólogattak.

-Akkor nem is lesz az olyan rossz.-mosolyodtam el féloldalasan.

-Olyan édesek leszteeeek-visongott Lexi.

-Hogyisne-röhögtem fel.-Gyerünk keressünk ruhát!-Az enyém hol van?-Mááárk!-egy félmeztelen Márk dugja ki a fejét a galériámról.

-Hmm?-értelmes öcsém van úgy érzem.

-Hol van a fekete ruhás zsák?-kérdeztem, mire kimutatott az erkélyemre. Tényleg. Kiakasztottam arra a rózsadíszítésű fehér vaskapura, amivel el lehet zárni az erkélyt a szobától. Kicipzároztam és ott volt mindkét ruha. Rendben megnyugodtam.

-Teó, találtál már valamit?-kérdeztem, mire ő meglengette a kezében tartott sötét kék estélyit. Szép, illik hozzá.-Koktélruha?-meglengette a másik kezében tartott ugyanolyan színű és stílusú ruhát.

-Anna?-néztem rá. Ő magára mutatott és valóban, már rajta volt egy aranybarna estélyi és a haja gyönyörű kontyban volt. A fején szép dísz. Berontottam a gardróbba és kerestem egy sötétkék nyakkendőt. Merthogy nálam az is van. Csak tudnám miért. Lehet, hogy a 8.-os ballagásról maradt. Ja nem az enyémről, hanem az öcséméről. Merthogy hiába maradtak ugyanott, azért elballagtatták őket. Mire kirontottam ismételten, már Teo, Fanni és Lexi is felvette a ruháját. Fannin egy világoszöld habos babos ruha volt, a kezében pedig egy ruhatartó zacskó, Lexin pedig egy habos babos fehéres színű ruha volt, amin színes szaténból rengeteg pillangó volt. Nála pedig egy ruha volt pluszban. Kivettem a szekrényemből még két ruhás zsákot és a lányok kezébe adtam. 

-Na, most már indulhatunk-vigyorogtam elégedetten.

-Mary, valamiről elfelejtkeztél.-kuncogott Teó. Mi? Tessék? Jaaaa, hogy én még nem készülődtem el. Oké. 

-10 perc csajok. Bementem, felkaptam az estélyit, majd babráltam egy keveset a hajammal.

-Na, mostmár tényleg indulhatunk.-léptem, ki a gardróbból, mire mindenki eltátotta a száját. Mivel már a fiúk is ott voltak ők is ledöbbenve néztek. Szememmel Benit kerestem, majd mikor megtaláltam somolyogva indultam el felé.

-Hogy tetszem?-illegettem magam. Csak nyelt egyet, majd magához húzott.

-Pont annyira gyönyörü vagy, mint egy igazi Hercegnő.-bókolt, mire látványosan zavarba jöttem.

-Márk bemutatkozott?-suttogtam a fülébe.

-Igen-kuncogott vissza suttogva.

-Induljunk.-akasztottam a párom kezébe a ruhatartó zsákomat, mire nyafogott egy keveset, de egy csúnya pillantással elnémítottam.

Gyalog mentünk a suliig, nincs messze, de azért Lexi nyafogott a magassarkú miatt, mire odaértünk. Az ofő felkísért minket az osztály teremhez és beakasztottuk a ruhákat. Aztán egy lépcsőhöz kísértek minket. Mint azt később megtudtam ez a tornacsarnokba vezet minket. Mert ez nem terem az is biztos.  Elkezdték sorolni a neveket. Osztályonként mondták. Minket hagytak utoljára, ugye mi vagyunk a tagozat. Azon belül is én meg Ben mentünk ki utoljára. Előttünk öcsi és Teó ment. A szívem fájdalmasan dobbant mikor meghallottam a Hídi Szabolcs nevet. Hatalmasat csalódtam benne.

-Végezetül, a király és királynő. Molnár Benedek és partnere: Mary-Ann Crowford.-elindultunk a lépcsőn. Láttál már filmben olyat mikor mindenki dumál, aztán megjelenik a hercegnő és mindenki elhallgat, majd rá emeli tekintetét. Na pontosan így történt. Benire néztem. Sugárzott a boldogságtól. Ahogy ránéztem, nekem is automatikusan mosolyognom kellett. Valahogy, nem tudom mit érzek iránta. Majd kiderül. Most csak szórakozni akarok. Mire észbe kaptam, addigra arra szólítottak fel minket, elsősöket, hogy táncoljuk el az első táncot. Benire mosolyogtam, aki visszamosolygott, majd átkarolta derekamat és közelebb húzott magához. Meghitt pillanat volt. Életem egyik legszebb pillanata. Már mindenki táncolt körülöttünk. Megragadtam Beni kezét, kihúztam a tömegből, egyenesen fel a terembe. Telihold volt. A Hold fényesen sütött be az ablakon. Odahúztam Benit a ablakhoz és kibámultam. Majd elkezdtem öltözni, nem zavartatva magam, hogy ő is ott van. Mikor felöltöztem, hajam egy fekete szalaggal hátul lófarokba fogtam.

-Milyen vagyok?-fordultam Beni felé, de mellkasába ütköztem, közelebb állt, mint gondoltam.

-Gyönyörű-suttogta ajkaimra, mielőtt összeérintette őket az övével. Hosszú és romantikus csók volt. Ennél szebbet sem kívánhattam volna. Mikor befejeztük suttogva szólalt meg.

-Mary-Ann Crowford miféle boszorkányságot űzöl velem? Teljes szívemből beléd szerettem.-majd újra lágy csókot hintett számra.

-Molnár Benedek. Én teljes szívemből szeretlek.-újabb csókot adott. Ez talán még finomabb, lágyabb és hosszabb volt, mint az előzők. Nyilván ugyan attól félt, mint én. Vigyáztunk, nehogy elillanjon ez a varázslatos pillanat.