Chapter One: From Strangers to....?

*Annamari szemszöge*

Zúgás, zúgás, majd valaki megrázza a vállamat. Lassan nyitom ki szemeimet, a mellettem ülő idős hölgy kedvesen mosolyog rám és a telefonomra mutat. Ránézek, nem értem mire gondol. Aztán rájövök, hogy az ablakra mutat. Aztán megszólal franciául. Közölte, hogy megérkeztünk. Mosolyt varázsoltam ajkaimra, majd bólintottam. Miután összeszedelődzködtem, megindultam le a gépről. A terminálba egy kordonnal tartották vissza a fotósokat. Hát újra Magyarországon..bevallom, a londoni repülőtér azért sokkal, de sokkal profibb. A bátyám integetett nyakában egy valamivel. Mosolyom hatalmas lett és magassarkúban rohantam felé magam után rángatva a bőröndöm. Ráugrottam Aaronra, mire meghallottam a vakuk kattogását. Komolyan, mintha farkasok lennének, akiket egy hete éheztetnek, csak hogy rávessék magukat a húsra.
-Üdv, itthon Húgi-mosolygott rám Aaron, majd megragadta a csuklómat és elkezdett kifele rángatni a reptérről. Mikor kiértünk a kocsijához, elvette tőlem a bőröndöm és a sporttáskám is, majd bedobta őket a csomagtartóba. Én addig elhelyezkedtem az anyósülésen és orromra toltam a napszemüvegem. Felrántotta az ajtót és mellém huppant.

-Milyen volt az utad?-indította be a kocsit.

-Komolyan? Azt hittem elkezdesz majd hadarni a gólyatáborról.-nevettem. Nos igen, elsős leszek a bátyám gimijében. Csodálatos..semmi egyébre nem vágytam. Ingázni a két ország között, kevesebbet dolgozni és egy csomó seggfej vagy ribanc között tanulni.

-Basszus a tábor-csapott homlokára, majd kimanőverezett a parkolóból.-Szóval-kezdett volna bele, de megakadt.-Nem baj, ha előbb én mondom?-pillantott rám egy másodpercre.

-Nem. Mondd csak.-mosolyogtam.

-Rendben. Szóval ugye a tábor 2 napja folyik. Én is onnan jöttem el, ezért oda is megyünk vissza.

-Igen, eddig én is tudtam.-bólintottam.

-Jó folytatom. Szóval te egy fiúval leszel egy szobában. Hídi Szabolcs.-mondta nekem pedig bevillant egy arc. Az osztálytársaimat már bejelöltem Facebookon, ő volt az első, aki visszajelölt-az osztályod a te emeleteden lesz.
-Értem.-bólintottam.-Más egyéb?-néztem rá unottan. Be kell valljam, sokat férfiasodott, mióta utoljára láttam.
-Még valami. Szeretném ha a tábor alatt egy minimális érdeklődést mutatnál.-épp egy pirosban álltunk, ezért felém fordult, de mikor arcomról csak a nagy semmit tudta leolvasni visszafordult és mivel már zöld volt, a gázra taposott.-Komolyan beszélek. Nem kell ezt az érzéketlen ribancot mutatnod. Ilyen vagy mióta...-itt felment bennem a pumpa, de nem kiabálok. Az a régi énem. Új ember vagyok.
-Mióta?-hangom élessége szinte vágta a kettőnk között beállt csendet.
-Mióta apa meghalt.-motyogta Aaron. Nos igen. Apa egy hónapja halt meg. Mondhatni, friss seb.-De nem csak neked szar tudod? Kurvára kiakadhatnék én is. Vagy anya. Vagy Márk. Apropó Márk tudod mennyit szenvedett attól, hogy te ellökted magadtól? Van fogalmad róla...min ment keresztül amiért egyszerre a két legfontosabb embert az életében elvesztette?-most már ordított. Értek ahhoz, hogy hogyan kell az embereket kiborítani. De...Aaron még sosem kiabált velem.
-Én...én ezt nem..ezt nem tudtam.-nyeltem vissza könnyeimet.-Megpróbálok változtatni. Megígérem.-mondtam határozottan, és nem is gondoltam másként.
-Te vagy az én erős kishúgom.-mosolygott rám Aaron.
-Az vagyok.-öleltem át óvatosan oldalról.-Ez lenne a tábor?-néztem ki az ablakon, ahol egy Erzsébet tábor feliratot láttam, hátrébb pedig felújított épületeket.
-Igen ez az.-Szabi leállította a motort, kipattant, majd én is kimásztam szép lassan, akkor pedig a kezembe nyomta a csomagjaim.-Két napod van megkedveltetni magad az emberekkel. Csapassuk-feltartotta az öklét, majd ököl-pacsiztunk. Elindultunk be, az erdős részbe, majd odaértünk egy épülethez.
-Na, itt van a szobád, látod?-azzal felmutatott a második emeleten az egyetlen csukott ajtóra. Bólintottam, majd Szabi utamra engedett. Felcaplattam a másodikra, majd rászorítottam a fülem az ajtóra.
-Haver, súrolj már! Bármelyik pillanatban itt lehet, nem fogadhatja ez a kosz.-mondta egy felettébb ideges hang mély hang. Nagyon...szexi hangja volt...de hiányzott belőle valami. Egy kis karc.
-Jól van, nem az én hibám, hogy olyan segg voltál, hogy kiborítottad majdnem az összes festékport.-kuncogott egy másik hang. Az a hang, te jó isten...








Sziasztok!
Mint látjátok újra írtam a blog elejét. Remélem így már tűrhető. További jó olvasást!