-Jól van, nem az én hibám, hogy olyan segg voltál, hogy kiborítottad majdnem az összes festékport.-kuncogott egy másik hang. Az a hang, te jó isten...
*Annamari szemszög*
Bekopogok, majd mikor meghallom, hogy bent lemerevednek benyitok.
-Sziasztok!-kerítek nagy mosolyt a franc se tudja honnan. Végignézek a két srácon akik megnémultan, tátott szájjal állnak. Az egyikük mindenféle márkás cuccban, gondolom menő lehet. A haja kicsit szét van zilálva, de látszik rajta, hogy sokat foglalkozik a külsejével. Az egyik arca vörösebb, gondolom rúzs. Tehát van barátnője. A másik srácra fordítom tekintetem. Talpig focicuccban van, a stopnisa a kezében. Nem nehéz kitalálni, hogy a foci válogatóról jött. A sarokba dobott stopnis pedig valószínűleg a másik sráchoz tartozik. Tehát focisták. Gondolkodom, melyiküknek lehetett olyan különleges hangja.-Tudtok beszélni?-vonom fel az egyik szemöldököm. Semmi válasz.-Hát jó. Akkor én lépek.-ledobtam táskámat a földre, majd kifordultam a szobából. A mellettünk lévő ajtón a 7-es szám áll. Kopogtam, majd miután meghallottam egy vékonyka hangot ami azt kiáltja szabad, beléptem.
-Sziasztok én....-kezdtem volna bele de egy színeshajú lány közbevágott.
-Úristen te az a..-eddig tudta mondani, mert befogtam a száját és kirángattam az ajtóm kívülre, majd megfogva kezét elkezdtem vele szaladni. A tábor női mosdójáig szaladtam, ahol becsaptam az ajtót.
-Most beszélj.-nézek rá, miközben zsebeimet tapogatom.
-Te az a modell vagy. Mary. Tejóég-kezd bele csillogó szemekkel visítozni.
-Ann-Mary vagy Mary-Ann, de igen-javítom ki.
-Wow, osztálytársak leszünk?-néz még mindig csillogó szemekkel.
-Nos igen, úgy tűnik. Érdekesnek tűnsz.-nézek végig rajta.
-Én? Ugyan miért?-pislog nagyokat.
-Mert színes hajad van, feketében vagy, de mégis nőies vagy de közben pedig...umm..-agyaltam, hogy mit mondhatnék, hogy ne sértsem meg?
-Gyerekes vagyok?-nevetett.- Sokan mondták már. Nem sértődök meg rajta. Én csak próbálom elrejteni a fájdalmat, tudod?-mosolyodott el keserűen.
-Átérzem-meredtem az egyik wc ajtóra.
-Btw, ezt keresed?-nyújtott felém egy doboz cigit a franc tudja honnan. Csak féloldalas mosolyra húztam számat és elvettem egy szálat, majd türelmesen megvártam míg meggyújtja um...hogy is hívják? Basszus még a nevét sem tudom.
-Egyébként hogy hívnak, csak mert te tudod az én nevem és így kicsit zavarban vagyok, érted.-nevettem tarkómat vakarva.
-Hídi Alexandra-nyújtotta jobbját.-De csak Lexi vagy Szandi.-mosolygott.
-Hm...nekem Lexa leszel. Az tökösebb.-vigyorogtam rá.-Honnan tudtad hogy cigit keresek?-vontam fel egyik szemöldököm.
-A farzsebedben kezdtél el kutakodni. Ott pedig egy cigis doboz volt mikor beléptél a szobába. Innen tudtam.-nevetett fel.
-Nem is ítélsz el? Hogy: "néz má a kis szaros 15 éves nagynak képzeli magát oszt cigizik".-mondtam ilyen tahó hangon.
-Nem. Én már 13 évesen bagóztam.-mosolygott.-Úgy éreztem ez a legjobb feszültséglevezető. Jobb mint ha összevagdalnám a csuklómat vagy a combomat.-nevetett fel, de ez nem volt igazán őszinte nevetés. Nekem akaratlanul is viszketni kezdett a csuklóm, akarva hogy odanyúljak, de az feltűnt volna Lexának.-Amúgy tök jó a szetted, csak cseréld le ha be akarsz vágódni az osztály gyíkabb felével.-mondta mire értetlenül néztem rá.-van pár ribanc és azt mondják ők a menők meg a kiszemelt pasijaik. Előre sajnálom Bent és Szabit.-mondta mire félrenyeltem a cigifüstöt.
-Hogy kicsoda?-köhögtem még mindig .
-Szabi. Hídi Szabi. Osztálytársunk ő is. Megkaptad te is a névsort nem?-kérdezte, mire elöltött a megkönnyebbülés.
-De csak azt hittem, hogy a bátyámról beszélsz.-mondtam.
-Várj...akkor a bátyád Szabolcs Crowford?-döntötte el a fejét, ezzel olyan volt, mint egy kiskutya, aki nem ért semmit.
-Nem-nevettem fel-Aaron Crowford. A magyar neve pedig Pálffy Szabolcs Áron. Úgy emlékszem, hogy ebben a suliban Aaron Crowfordként van regisztrálva.
-A bátyád a DÖK-elnök és a fiú foci csapat kapitánya és helyettes edzője?-tátotta el a száját.
-Igen-nevettem.-Én sajnos lemaradtam a fociválogatóról. Pedig nagyon szeretek mindenféle sportot. Visszatérve a ruhámra, nem ilyen stílusom van, csak a sponzorok és a reklám miatt muszáj ezeket hordanom. De amint visszamegyünk át is öltözök-kacsintottam Lexára.
-Hár rendben, akkor szerintem menjünk.-mondta, mire lehúztuk a csikkeket a vécén és kilöktük az ajtót. A szobánk elé érve kérdőn fordultam Lexhez:
-Bejössz? Kéne egy kis segítség. Szerintem autisták a szobatársaim.-húztam el a számat.
-Micsoda?-nevetett fel.-Na nézzük.-benyitottam és a két srác éppen egymás után mondogatta, hogy stop. Megvan a hang tulajdonosa. Wow. Mostmár nem focicuccban van, hanem egy puha melegítőnadrágban, egy Vans trikóban meg egy pár Vans-ban.
-Stopp-szólalok meg, mire megint mindketten rámkapják a tekintetüket és megint mindketten megkukulnak. Ezt nem hiszem el.-Na jó. Az előbb kiderült, hogy nem vagytok némák. Akkor mi van?-kiabáltam rájuk. Ez van, elegem lett.
-Te-mutogatott a szőke.
-Én?-mutattam magamra.
-Gyönyörű vagy.-mosolygott olyan tipikus csábítós mosollyal.
-Tudom-nevettem fel.-Mary-Ann Crowford-nyújtottam a barna hajú felé a kezem. Közben az ajkamba harapva vártam, hogy megszólaljon. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő annak a különleges hangnak a tulajdonosa.
-Gyönyörű neved van. Én Molnár Benedek vagyok. Örülök a találkozásnak.-mosolyodott el. Az a hang úristen. Rekedt és magas egyszerre. Nem tudom, hogy de azta.
-És a nőcsábász ki?-biccentek a szőke felé fejemmel.
-Naaa-szólal fel az említett is.-Én csak keresem az igaz szerelmet.-húzza ki magát.
-Aha, igaz szerelem, mi?-nevet fel Beni.-Ő ott Hídi Szabolcs. A legjobb haverom. Ha nőt lát azonnal ráveti magát.-nevetett fel hangosan.
-Naaaaa-duzzogott megint Szabi.
